Feel 100 to be Different

Or anyway, that’s what the Chinese T-Shirt Sages say. The Chinglish on t-shirts can sometimes make sense, but this one I’m still trying to figure out.

I went to Wu-mart yesterday. It’s not a place I usually go, but it was the only place I could get all my dorm’s cleaning and deroaching and normal supplies for under 40$. I went with the Indian girls, Pema and Parul, and the Filipino girl, Wendy; I don’t know if they’ve all been to Walmarts before or not, but everyone was fascinated, and Pema kept wandering off. It is an interesting place. Wu-mart is four stories of a cross between department store, appliance store, and grocery store, except that while this may sound familiar to you in the States, remember: this one’s in China.

I didn’t bring my camera, and Walmart being Walmart, would probably not have been allowed to take pictures anyway. Suffice it to say, though, a Chinese Walmart is service-oriented. China itself is very service-oriented, yes, but it’s a little unnerving to have a saleslady at every second item telling you about it. It’s very unnerving to reach out to try a sample of something (some kind of seaweed-looking noodle, in case you wonder), and find TWO SALESWOMEN THERE AT YOUR ELBOW like they exist solely to watch you take a bite of this seaweed noodle thing.

Let me demonstrate this as a play.

Me: (looks at samples, is curious ‘cause she’s never tried this thing)
Saleswomen: (prowl)
Me: (reaches for toothpick, spears a noodle)
Saleswomen: (APPEAR OUT OF NOWHERE and look encouraging and STARE)
Me: … (pauses)
Saleswomen: (look encouraging. Stare.)
Me: O_O
Saleswomen: (motion me to try it)
Me: (tries it, doesn’t care too much for it)
Saleswomen: (show me which product it is! Even though the containers are all over the stand!)
Me: Uh… (retreat!)
Other Chinese customers: (come in, try product)
Saleswomen: (vanish)

Very disorienting.

A word about free samples in China: free. If you’re going to put them out, fully expect people to graze. There were samples everywhere, and, after looking at the live crabs and dead fish, Wendy and I went on a sample-tasting spree. We weren’t alone – people had no compunctions about trying things and then not buying them. And the salespeople didn’t expect otherwise, apparently. Because of this expectation, no one got harassed when they didn’t buy what they’d tasted, and Wendy and I used this to our full advantage, trying Chinese sausages, hot pickled items, and various fruits.

We did buy things, all of us. I bought the most, because I hadn’t expected a dorm like I have, and didn’t bring such things as a towel, or Tupperware (against cockroaches). But the first and foremost reason to go there was the cockroach-killing supplies. My new room, I was dismayed to find, is infested. So I’ve stripped it down, laid it bare, and launched my first offensive. I say “my first” because I know this will be a long fight, probably over the course of the semester. But I have no doubt of my capability, and, today, plan to clean out and move into my new dorm. The boy who lived there offered to help, and I plan to have him make good on that offer – he had until today to move out, and so he’s going to help me clean the place so I can move in.

So that’s the plan for today. Sweep out cadavers, overhaul the room, and set some traps. I’ll be sleeping in the new room tonight – wish me luck on that!

(note – 8 pictures uploaded to my DA.)

~:~

Erezzél 100 hogy Más Legyél

Legalább azt mondják a Kinai Ing Irók. A kínaiaknak az Angola néha erthetö, néha kevesebben érthetö, s az ingeken lehet ilyen vicceseket látni.

Mentem Wu-marthoz tegnap. Nem egy hej ahova normálisan megyek, de ez az eg hej ahol tudom megvenni a telyes dorm holmimat 40$ alatt. Eggyutt mentem két Indiai ismerössel, Pema és Parul, s egy Filip-szigeti lányal, Wendy. Nem tudom ha már voltak mindanyan Walmartban, de mindenkit érdekelte, s a Pema töbször elkoborolt nézni dolgokat. Igazán érdekes hej. Wu-mart egy 4-emeletes oriási bolt, tele mindennel – ruhával, főző s ojasmi holmi, s ennivalo, de ha ismerösnek hangzik, kéne emlékezni egy dologra: ez Kínában van.

Nem hoztam a kamerámat, s nem bisztos, ha hoztam volna, mert nem lehetett volna fényképezni. Elég azt mondani hogy a Kina majdnem túl figyelnek a vásárlókra. Kicsit megrázz ha mindegyik másik dolognál van egy eladonéni aki a dologrol beszél. Nagyon megrázz ha megakarsz kostolni egy ingyen kostolot (valamilyen tengernovényes-nudli-féle, ha érdekel), s OTT TALÁSZ KÉT NÉNI MELLETTED mintha pont azért léteznek hogy nézzenek amig eszel.

A drama érdekében, megmondom mintha elöadás lenne.

Én: (nézi a nudli-dolog-kostolokat, érdekel)
Nénik: (lapulnak)
Én: (kinyuti a kezét, vesz egyiket)
Nénik: (FÖLUGRANAK s NÉZNEK)
Én: … (nem csinál semmit)
Nénik: (néznek)
Én: …jaj.
Nénik: (mutatják hogy kostoljam)
Én: (megkostolja, mm, nem nagyon szereti)
Nénik: (nagy leleksen probálnak eladni zacskokat belöle)
Én: Uh … (elvonulás!)
Másik Kinaiak: (kostoljak)
Nénik: (eltunnek mint a szél)

Láthatod, rázo.

Egy szó azoknak akik akarnak ingyen kostolókat tenni ki a Kinai boltokban: Ha ingyenek, és nem kéne venni, akkor csak falják az emberek. Wendy is én halgattuk a mondásra “Amikor a Romában”, és kostoltunk sokféle uj dologbol – Kinai kolbászokat, erös uborkákat, Kinai jokurtot, s többféle gyümölcs.

Mindanian vettünk dolgokat, persze. Én a letöbbet, mert nem vártam el hogy ilyen lesz a dormom. De a csótányöllőkböl vettünk a legtöbbet. Az uj szobám, azt találtam, tele vany velük. Tehát kivettem mindent, szétszedtem még az ágyakat is, és az elsö harcat kezdtem. “Elsö”-t mondom mert tudom hogy hosszu idöt fog tartani. De bisztos vagyok hogy majd meg tudom csinalni, s a mai nap az tisztitásra é beköltözésre szántam. A fiu aki ott lakott igért hogy segiteni fog, s majd ráveszem, hogy ne osonjan ki az igeréséböl – ma kellet volna neki kiköltözni.

Hát, az a mai terv. Tisztitani, ki-be-költözni, s csapdákat tenni csótány ellen. Ha jól mennek a dolgok, majd ma estére fogok az uj szobában aludni!

(ui – tettem fol 8 fényképet ide.)